Az 1500 év után megtalált boszorkány

Minden három éve kezdődött. Vagyis, ha pontosak akarunk lenni, akkor mintegy 1800 évvel korábban! Talán sokak számára furcsa, de van egy népcsoport, amely többé-kevésbé közeli rokona volt többek között a sokkal ismertebb vikingeknek vagy angoloknak (illetve további mintegy 173 germán törzsnek) és amely dicsőségének és elmúlásának központi helyszíne a mai Erdély észak-nyugati része. Beleértve Szatmárt is.

A gepidák - mert róluk van szó - a 200-as évek végén jelentek meg a Kárpát-medencében, miután elhagyták a germánok bölcsőjének számító Skandinávia déli részét. A keleti germánok közé sorolt gepidák fénykorukban hatalmas birodalmat irányítottak a Tisza-Duna-Száva-Dráva közötti területeken. Félelmetes harcosok hírében álltak, nem véletlen, hogy Attila hunjai előtt haladva ők képezték a nehézgyalogságot. Mindenek ellenére a gepidákról rendkívül keveset lehet tudni. Mivel saját írásos emlék nem maradt fenn, leginkább azon népek krónikáiból ismerhetjük őket, akikkel a századok során kapcsolatba kerültek.

A 440-es évek közepén Ardarik gepida király komoly szerepet játszott abban, hogy Attila lett a hunok királya - majd annak 453-ban bekövetkezett halála után ő volt az, aki kiverte Attila fiait a Kárpát-medencéből, hozzájárulva ezzel a hun birodalom végéhez. A gepidák birodalmának 567-ben lett vége, amikor egy másik germán nép, a longobárdok és az általuk behívott avarok le nem győzték őket. Az utolsó gepida leletek a 600-as évék végére tehetőek - holott még a honfoglalás kori krónikákban is említést tesznek róluk.

Gepídia egyik központja a mai Szatmár, Bihar, Máramaros és Kolozs megyékben volt - Apahidán két gepida király sírjára is bukkantak. Érdekesség, hogy ebben a zónában pontosan a gepidák miatt nem találni hun leleteket - kiváltságos helyzetük volt a birodalmon belül, így a hunok békén hagyták őket saját területeiken, oda nem telepedtek le.

De vajon mit rejt a föld Nagykároly környékén? Amit ugyanis eddig találtak és feldolgoztak, máris régészeti szenzációnak számít!

Szóval minden három évvel ezelőtt kezdődött! Amikor elkezdődött a Nagykárolyt elkerülő út építése... „A megelőző szondázás semmilyen érdekességet nem ígért!", emlékezett vissza a 2013-as kezdetekre Gindele Róbert, a Szatmár Megyei Múzeum régészeti osztályának vezetője. „Aztán a megelőző feltárás során egy sírra találtunk. Egy gepida sírra! Majd további 27-re! Tekintve, hogy milyen keveset tudunk a gepidákról, ez máris komoly leletnek számított", magyarázta a történész.

Korábban találtak ugyan bronzkori leleteket, kelta és gepida település nyomait - de az igazi „kincset" a sírok jelentik. Igaz ez tudományos és mindennapi értelemben is.

„Kis lyukat kapartak ki a holttest mellkasánál, ebbe egy gyereket lógattak be fejjel lefelé és így szerezték meg a kincseket", magyarázta Gindele, miként fosztották ki a sírokat már az ókorban is. Ennek tudható be, hogy a legtöbb esetben a régészek nem találnak értékes tárgyakat a korabeli sírokban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem találnak tudományos szempontból értékes kincseket! Nagykároly mellett már eddig is többet találtak!

Az egyik legnagyobb kuriózum, amit egy korabeli boszorkány sírjában találtak. Az 550-600 körül eltemetett nő ágyékánál (itt nem keresték a rablók) egy igazi varázsövre bukkantak - rajta olyan amulettekkel, amilyenhez hasonlót egész Európában csak párat ismernek!

A legnagyobb amulett Thor germán főisten kalapácsát jelképezi. Igazi borostyánból készült, ami szintén jelzi, hogy Európa északi részéről származik. „Legközelebbi analógiáját a vikingeknél találtam egy dániai településen rengeteg kutatás után", magyarázza a tudományos szenzációt Gindele.

Az öv másik érdekessége egy Herkules-csomó, amely a férfi és a nő elválaszthatatlanságának a jelképe volt. Ez a bronz karika a késő római korra jellemző és mutatja, miként hatottak a délre vándorolt gepidákra az egyéb kultúrák. Az öv további alkotóeleme egy szarvas foga. „Sokat kutattam, amíg Budapesten egy kollégával beszélgetve, majd a könyvtárba temetkezve rájöttem, hogy a szarvasfog a gyorsaság és a természetközeliség jelképe volt a germánoknál", meséli a régész.

Nem mindennek sikerült azonban megfejteni a jelentését. Ilyen például az övön talált miniatűr csatt... Vagy a szintén tudományos szenzációnak számító rúnák, amelyeket egy - minden bizonnyal varázsszerek tárolására vagy kikavarására használt edény töredékén találták.

„Azonnal lefotóztam és a képet elküldtem a rúnaírás legnagyobb szakértőjének, aki Bécsben él és dolgozik. A professzor egy órán belül válaszolt. Elmondta, nem is rúnákról, hanem pszeudorúnákról van szó, ami sokkal érdekesebbé és izgalmasabbá teszi az egészet. Rúna alig tíz van egész Kelet-Európában, de ehhez hasonló pszeudorúnákat az angolszászoknál találni", hívta fel a figyelmet Gindele.

Hogy mi a különbség a rúnák és a pszeudorúnák között? A Nagykároly mellett talált edénytöredéken öt írásjel különíthető el és ismerhető fel. Összeolvasva azonban őket nincs értelmük. „Az edény készítője minden valószínűség szerint ismerte a rúnákat, de nem tudta használni őket, nem ismerte jelentésüket", hangzik a magyarázat a szakember szájából.

Mindezek a tárgyak arra engedik következtetni a szakembereket, hogy gazdájuk egy javasasszony volt, aki (legalábbis azt állította), kapcsolatban áll a túlvilággal. Azaz egy boszorkány!

A leletek egyik markáns darabja az a lándzsavég, amelyet vadkan ellen alkalmaztak. A fiú férfivá érésének bizonyítékaként egy szál lándzsával kellett megküzdenie a vadkannal. És legyőznie azt...

Soha Nagykárolynál északabbra nem találtak gepida sírokat Gepídia határain belül. És mindez csak a kezdet! „Mivel ezek a sírok egy magaslat peremén vannak, könnyen lehet, hogy több száz, vagy akár több ezer sírra is bukkanhatunk!", mondja leírhatatlan lelkesedéssel a hangjában Gindele. És mivel soha nem lehet tudni, mi újat hoz a múlt (hogy megboldogult egyetemista koromból felidézzem Bodó Barna tanár úr egyik emlékezetes kijelentését), a régészeknek még sejtelmük sincs arról, mi minden rejtőzhet a föld alatt Nagykároly mellett.

„Remélem, egy kirabolatlan sírt is találunk majd - az lenne az igazán nagy szenzáció".

Addig is a már megtalált és feldolgozott leletek megtekinthetőek a Szatmár Megyei Múzeum avarokról szóló kiállításán.